Bár tulajdonképpen teljes 7 napra érkeztem Szicíliába, hétköznap egy konferencián veszek részt, emiatt nem lesz nagyon időm elhagyni a várost. Emiatt úgy döntöttem, hogy rögtön az első nap, vasárnap, teljes nap lévén kipipálom az Etna megmászását. Kissé kalandosra, de inkább drágábbra sikeredett, bár utólag visszanézve sem vagyok róla meggyőződve, hogy olcsóbban megúszhattam volna. Előre tájékozódtam, hogy egyetlen egy tömegközlekedési eszköz megy a hegyhez, a többi csak jó drága turista járat. Tudtam, hogy 8:15-kor indul a központból a busz, és hogy az AST buszt kell keresnem, de így is adtam magamnak 40 percet a helyszínen, hogy biztosan megtaláljam.
Jól tettem, mert 20 percig bolyongtam és 3-4 embert kérdeztem meg, persze mindenki mást mondott, már ha egyáltalán értették mit akarok (persze, tudom, tanuljak meg olaszul). Végül megtaláltam a potenciálisan helyes buszmegálló jelöltet, de a biztonság kedvéért itt is megkérdeztem valakit. Utána a buszon is a srác mellé kerültem, akit előtte megszólítottam. Kirill-nek hívják (amint megtudom, hogy kell helyesen írni a nevét, frissítek:D) és Oroszországból jött, egy hetes szicíliai tartózkodásának utolsó napján volt. Hamar összebarátkoztunk, majd a buszból kiszállva úgy döntöttünk, hogy egymás társaságában indulunk neki a hegynek.
Van lehetőség Funicularral utazni, ami épp nem működött az erős szél miatt. A jegy nagyon drága volt, 63 euró, de hirtelen felindulásból megvettem (spoiler: nem bántam meg), így hát gyaloglás és Funicular helyett kis terep-busszal vágtunk neki a felfelének. Ez még a busznak is igen megerőltető volt, nagy tisztelettel gondoltam a gyalog előrehaladó emberekre (hogy ez mennyire nehéz is, azt csak később tudtam meg). Egy megálló után (2400 m magasan) áttereltek minket egy másik, még inkább terepre kitalált buszba, ezzel folytattuk az utunkat 2730 méteres magasságig. Innen már egészen közelről látszott a csúcs (3300 m), halványan gőzt okádott a sárga kénes valamivel szegélyezett fő-kürtő. Nem készültem túrafelszereléssel, de még csak meleg ruhával sem (ne kérdezzétek miért), de Kirill-nél volt egy számára felesleges széldzseki, azt nekem adta. Egyébként gondoltak a felkészületlenekre: 3 euróért lehetett dzsekit/túracipőt kölcsönözni.
Kiszállva a buszból nekiindultunk a lávaköveken-salakon-hamun keresztül egy félig kitaposott ösvénynek. Bár sokan jártak már itt, nehéz volt előrehaladni, mert a kövek folyamatosan mozogtak a talpunk alatt. Fantasztikus egy vulkán. A legutóbbi kitörés alig 10 napja volt, a nagy része pedig amin álltunk kb 2 hónapja rakódott le. A kő még meleg volt, lehajolva egészen forrónak érződött a kövek közt előretörő levegő. Itt sétáltunk egy darabig, míg egy másik oldali (kb keleti irányú) szakadékhoz értünk, ahol aztán mindenki nézelődött, fotózott és csodálkozott a fő kráter látványán, illetve kérdezgette az egyébként nem túl közlékeny idegenvezetőket.
Mögöttem a fő kráter, gőzöket ereget és a kéntől sárga a széle |
Lefelé ugyanott álltunk meg buszt váltani, ahol felfelé jövet - ám eddigre elindult a Funicular (mondjuk a szél nem tűnt kevésbé erősnek). Úgy döntöttem, magasság- és 'egy darab kötél tart sokszor tíz embert több száz méter hosszan egy meredek hegyoldalban' félelmeimen túllépve beszállok a kabinba. Egy kabin 6 személyes, és összesen kb 600 métert süllyed átlag 4 m/s (~14 km/h) sebességgel. Nem tűnt ennyinek a sebessége, viszont ijesztő volt, amikor hirtelen megállt néha, belengetve ezzel a teljes kabint. Végül de biztonságban földet értünk és még mindig volt 4 óra szabadidőnk (ez a buszos túra kb 2 órát vesz igénybe).
Már lefelé menet - muszáj volt a cicás zoknimról képet csinálni - Kirill megkérdezte, amikor elkezdtem levenni a cipőmet, hogy mégis most mi fog történni? :D |
Felérve meg aztán.... olyan orkán erejű szél van, hogy nem, hogy normális panorámaképet nem tudtam készíteni, annyira rázta a kezem a szél, de kb levegőt venni is alig bírtam széllel szemben. Erősebb periódusokban 30 fokot simán bele tudtam dőlni a szélbe (mint Michael Jackson) és egész kényelmesen megtartott.
Egyik kráter szélén állva, mögöttem egy kisebb, a Silvestri kráter (és Szicília, Catania). |
A bejegyzés elején azt írtam, hogy nem tudtam volna olcsóbban megúszni. Elméletben nyilván igen, hiszen gyalog is megtehető az út, de kell hozzá legalább egy fél nap. Jelenlegi erőnlétemmel azonban a kráterre mászás tapasztalatai alapján, szerintem az út feléig sem jutottam volna el a rendelkezésre álló idő alatt :)
...Ti jártatok már itt? Milyen tapasztalatokkal jöttetek el? :)
Csak ennyire fújt a szél. Annyira tele ment hamuval a hajam, hogy amikor kiszedtem a hajgumit, úgy maradt :D |