 |
| Egyre több városban lehet találni ilyen kis pózolni-való feliratokat |
Még decemberben tettünk egy 4 napos körutazást Lengyelországban busszal. Az első állomás Krakkó volt a Karácsony előtti készülődés időszakában egyenesen egy kis ékszervárosba csöppentünk.
Itt alkalmunk nyílt részt venni egy várost bemutató sétán, ahol sok kis mesét, legendát hallgattunk meg a város történelméről és legendáiról. Bár nem mindent értettem pontosan (angolul ment ugye) és részben meg is koptak az emlékek, de ezek egy részét írom most le ide, remélve, hogy ezzel más is kedvet kap egy kis krakkói városnézéshez.
A hajnali ködben szálltunk le a buszról, így még a város ébredése előtt sétáltunk végig az utcákon az előre lefoglalt hostelünk felé. For the record: 900 forintot fizettünk egy éjszakáért, ezért kaptunk egy teljesen normális szállást (3 db 3 emeletes ágy a szobában, külön zárható szekrényekkel az értékeknek), rendes környéken a belvárostól 5 perc sétára, valamint reggelit is mellé. A közösségi térben különféle szórólapok voltak, az egyik "Free Walking Tour"-t hirdetett, vagyis tematikus szervezett kirándulásokat a városban, pl Old town, Jewish, Alternative.
 |
| Kora reggeli érkezés |
Hirtelen felindulásból meg is jelentünk a 10 órakor induló Történelmi városnéző túrán a vigyorgó, zászlót lengető Slavek mellett, majd ugyanezzel a lendülettel csontig is fagytunk a következő 30 perc álldogálás alatt amíg vártuk, hogy nőjön a csapat. Érkeztek Ausztráliából, Észak-Amerikából, szerte Európából egyedül vagy csapatban az emberek. Várakozás közben mindenki elmondta, hogy a nemzete hogy ünnepli (ha ünnepli) a karácsonyt. Az ausztráloké számunkra igen furcsa volt: a tengerparton hideg italokkal ünnepelnek a forróságban - nekik pedig a mi havazós-didergős (pár napja Varsóban voltak és pont havazott) ünnepi hangulatunk volt meglepő. Végül kb 10 fővel útnak indultunk, végigsétáltunk a Történelmi belvároson egészen a kastélyig - útba ejtettük az igen csinos egyetemépületet is - közben pedig időnként megállva sztorikat és legendákat gyűjtöttünk be idegenvezetőnktől.
 |
| A Szent Mária Székesegyház hírhedten felemás tornyai |
St Mary Basilica
Krakkó főterének (Rynek Główny) legszembetűnőbb látványossága egyértelműen a Szent Mária Székesegyház. Felemás tornyaiból 4 óránként trombitaszó hallatszik, amely egyszer csak félbeszakad. A legenda szerint a torony őrtorony volt, s mikor jöttek a tatárok, a jelzést kezdte fújni a toronyőr, de a tatárok ellőtték a torkát. Ennek emlékére szakad meg a dallam ma is. A valóságban a városfalakról 4 oldalról vissza kellett trombitálniuk a védőknek, ezzel jeleztek egymásnak, ha minden rendben volt.
 |
| Szent Mária Székesegyház - az egykori temetőből felnézve |
Volt a lengyeleknek egy királyuk, aki igen törpe növésűre sikeredett. Magassága mellé kegyetlenség is társult, így gúnyként csak "bloody elbow"-nak nevezték. Ő vezette be azt a szép szokást, hogy (sok német élt az országban) 4 lengyel szót kellett a vallatottnak kimondania, ebből ő - a kiejtés alapján - meg tudta mondani, hogy igaz lengyellel van-e dolga, vagy némettel. Nos, aki nem ment át a vizsgán, halállal lakolt. Kb. 12000 embert végeztek ki ily módon. Mi is vizsgáztunk gyorsan helyben, voltak akik elvéreztek, nekem még pont elfogadható volt a kiejtésem.
Többek között az így elhalálozottak számára is jó szolgálatot tett az a temető, amely a székesegyház mellett helyezkedett el - ma egy kis tér található itt, egy kápolna szerű építménnyel. A nagy templom a lengyel, a kicsi pedig a német. Legalábbis mindenki így tudja, idegenvezetőnk állítása szerint a valóságban ez pont fordítva van.
....és ha ez nem lenne elég, a kicsit (ami valójában a lengyel) a nagynak a maradék építőanyagából húzták fel.
 |
| Kisebbik templom - Kosciol sw. Barbary - a székesegyház maradék építőanyagából készült |
Zugszínház a lengyel nyelvért
A német megszállás alatt a képen látható Juliusz Słowacki színházba lengyeleknek tilos volt belépniük, ahogy az anyanyelvüket használni is. Az emberek, hogy kibúvót találjanak, ún. rejtőzködő színházakban, vagyis lakásokban tartották az előadásokat, primitív körülmények között.
 |
| Juliusz Slowaczki Színház |
Városfal északi oldala
A német megszállás alatt az egykori városfalakat porig rombolták. Ez a sors várt természetesen a következő képen látható falra is, ám a városatyák igen furfangosak voltak: elmagyarázták a németeknek, hogy az erős északi szél fellibbenti a tisztes asszonyok szoknyáját, ami pedig mégsem járja... Ezért meg kell hagyni az északi falat, jól véd a szél ellen - a németek pedig elhitték nekik a jó szándékot. Win-win: szoknya nem libbent és a fal is megmaradt.
A torony előtt a várfalon kívül áll a Barbakán is: 3 méter vastag falain több mint 130 lőrést alakítottak ki, az egykoron két vizesárok közt álló erődítményből védték a várost.
 |
| Az egykori városfal északi tornya |
Szent Flórián
A legenda szerint ő úgy lett a város védőszentje, hogy a pápa (hogy melyik, azt sajnos nem jegyeztem meg) lement a Vatikán pincéjébe és megkérdezte a szenteket, hogy kinek lenne kedve Krakkót védelmezni. Szent Flórián a kérdés hallatán felkelt sírjából és lelkesen kalimpálva önként jelentkezett. A tűzoltók védőszentje is ő egyben, itt megjegyzendő, hogy nem végezte túl jól a feladatát: Krakkón igen sok tűzvész söpört végig.
Szobra a megmaradt északi őrtorony városon belüli falán helyezkedik el.
 |
| Szent Flórián, a város önkéntes védőszentje |
A 19. század egyik legnagyobb lengyel romantikus költője. Szobrát - amelyet Teodor Rygier készített 1898-ban a költő születésnapjának 100. évfordulójára - számos kritika érte, ezért a művész később többször is változtatásokat eszközölt rajta. A költő körül négy alak foglal helyet, amelyek négy különböző tulajdonságot jelképeznek. Az emlékmű 1940-ben elpusztult, később alakjainak többségét megtalálták Hamburgban, így hűen tudták rekonstruálni az eredeti látképet. Adam Mickiewizki sosem élt, alkotott vagy járt egyáltalán Krakkóban. Szobra két okból állhat ma mégis itt: egyrészt a város Lengyelország egyik legfontosabb kulturális központja, másrészt földi maradványait 1890-ben hozták haza Párizsból és temették el ünnepélyesen a Waweli katedrálisban.
Érdekesség: a bátorságot ábrázoló szobrot megcsúfolásként úgy alakították ki, hogy oldalról nézve a kardja állása... khm... valami egészen másnak látszik. |
| Adama Mickiewiczki Emlékműve, háttérben a posztócsarnok |
 |
| Town Hall Tower |
Town Hall Tower
A főtéren, amely egykor kivégző/szórakoztató helyszín volt áll egy torony mely a város saját ferdetornya: a tér túloldaláról nézve majd' 15°-os ferdeséget figyelhetünk meg délkelet felé.
Posztócsarnok
A tér közepén álló csipkézett tetejű épület a posztócsarnok, amelyben alul különböző árusok foglalnak ma helyet - karácsonykor gyönyörű fények közt. Az emeleten festményekből nyitottak kiállítást, ezek közt található egy 5x10 m-es darab. A mű Krakkó történelmét mutatja be és nem csak azért ilyen hatalmas méretű, mert nem férne el kissebben, hanem mert a festőművész olyan vaksi, volt, hogy messzebbről már nem látta mit csinál.
 |
| Kis üzletek - zárva - a posztócsarnok aljában, karácsonyi díszkivilágítás közepette |
A torony árnyékában találunk egy hatalmas, üreges szobor fejet, amelybe - méreténél fogva - akár be is lehet mászni és kikukucskálni semmibe révedő üres szemein. A fej hivatalos neve "Eros Bendato" és Igor Mitoraj lengyel művész követte el. A helyieknek a fej főleg egy találkozópontot jelent, ha valaki azt mondja "meet me at the head", egyértelmű, hogy ide gondol.
 |
| Eros Bendato - a fej, háttérben a posztócsarnok, jobb oldalt a torony lába |
Waweli katedrális
A Visztula partján egy mészkő-kiemelkedés tetején fekszik a Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyház. Impozáns belső udvarával, számos tornyával és színes cserepeivel lenyűgöző látványt nyújt. Túránk során nem mélyedtünk el a kastély látványosságaiban, csupán egy különlegességet vettünk közelebbről szemügyre: az egyik kapu felett, ahol őr is álldogál lóg egy hatalmas csont. Egyesek szerint ez csupán egy mamut, vagy hasonló őslény maradványa, a legenda azonban máshogy szól.
 |
| A waweli katedrális tornyai, a kapu alatt bal oldalt a legendás csont |
Itt lakott ugyanis réges-rég Wawel sárkánya, aki a domb barlangrendszerében élt békében, köszönhetően annak, hogy a város évente 300 ifjú szüzet adományozott neki. Ám egy idő után elfogytak a szüzek, csak egy lány maradt a vidéken, egy cipészmester lánya. A cipész nem volt hajlandó beletörődni, hogy lánya a sárkány eledele lesz, s furfanggal megölte. Követ rakott a gyomrába, hogy lehúzza a víz alá, vagy felrobbant, már nem emlékszem, de a lényeg, hogy a helyieknek nem kellett többé tartani a sárkánytól.
 |
| A hatalmas belső udvara |
 |
| Sárkánycsont - a legendával még a náci katonák sem mertek ujjat húzni. |
 |
| Ő nem okádott ugyan tüzet, de az éjszakai kivilágításban ragyogóan szép volt |
Krakkó egy nagyon szép kis ékszerváros, és nincs is vészesen messze tőlünk, busszal mindössze 6 óra. A belváros nem túl nagy, pár óra alatt kényelmesen bejárható, persze ez attól is függ, mennyire részletesen kutatjuk a rejtett zugokat. Mi nem mélyedtünk nagyon bele, de karácsony előtt a vizsgákat megelőző kis szusszanásnak egy nap is erős feltöltődést jelentett. Rengeteg szervezett túrát kínálni különböző témakörökben, akár a városon belül (a már említett történelmi városnéző, zsidó-negyed felfedező, vagy alternatív, éjszakai életet bemutató séták) és a környéken egyaránt (a közelben található többek között Auschitz, Wieliczkai sóbánya, ahova szervezett kirándulások indulnak naponta többször is). Akár egy hosszú hétvégi kirándulásnak is tökéletes helyszín lehet ez a lengyel kulturális központ.
 |
| Krakkó és a karácsonyi fények |