Turning point Malmö



Tekintve, hogy a koppenhágai reptértől induló út következő megállója már Malmö, ami Svédország, úgy gondoltuk, botorság lenne plusz egy országot lehagyni a checklistről, így hát reggel mindjárt a kávé elfogyasztása után kiálltunk a Malmö felirattal a tenger mellé.  Miközben sétáltunk láttunk egy lányt egyedül stoppolni Stockholm felirattal - az nagyon messze van még onnan, meg is jegyeztük, hogy nekünk hamarabb szerencsénk lesz: és valóban. Alig néhányszor 10 perc után megállt egy nő, mondta is, hogy Stockholm az jó messze van, minket elvisz, a lánynak pedig sok sikert kíván.





"While I travelled I learned": azért jó, ha egy másik stoppos után állsz meg egy, az autós számára még mindig jó helyen, mert mire hozzád jut (az alatt a pár másodperc alatt is) végigjátszódik a fejében a "jé, egy stoppos - akár el is vihetném úgyis arra megyek - csak nem akar megenni - áh erről lekéstem - de jéé itt van még egy, ennek megállok" folyamat.


Belvárosi Malmö látkép
 Átvitt minket a hídon és egy alagúton amire csak hónapokkal később jöttem rá (random internet cikknek hála), hogy amúgy mekkora menőség. Itt van is róla egy cikk (a képet is innen szedtem). 

Oresund híd  - amely összeköti Koppenhágát és Malmöt  - Svédország felé lévő oldala
(kép innen)
Megérkeztünk a Triangle térre (ami engem valami érthetetlen módon a Bosnyák térre emlékeztet, azóta ha arra járok mindig röhögök magamban mert Malmö-érzésem van:D), és rögtön szóbeli útmutatást is kaptunk, hogy merre kell 2 km-t sétálni a központi vasútállomáshoz (miután kipózoltuk magunkat).  

Ez a megérkeztünk Malmöbe juhúúú fejem :) 

A séta közben rögtön rájöttünk, hogy ide is jókor érkeztünk: épp a Malmö fesztivál zajlott. Építették a színpadot, álltak a food-trackek, kezdett nyüzsögni a nép.  Lepakoltunk a Central Stationon a hátizsákjainkat (most nem felejtettem el hosszúnadrágot vinni magammal:) és útnak indultunk a hídon átkelés közben már kinézett nagy torony felé, hogy onnan majd jól körbenézünk, mit akarunk látni a városban.  

Turning Torso - sajnos nem lehet felmenni körülnézni
Út közben nézelődtünk a tengerparton (naaagyon hideg szél fújt), kinéztem néhány házat amit úgy elfogadnék hirtelen, majd a toronyhoz érkezve kiderült, hogy egyrészt Turning Torso a neve, másrészt mivel valamiféle munkahely, így a public elől el van zárva.  Nesze nekünk sebaj, találtunk egy szimpatikus kis lakóparkot helyes kerttel-erdőfoltokkal és benne csótánylábú szörfdeszka szerű valamikkel aminek majd még később lesz jelentősége.

Amúgy nem vagyok egy fesztivál-típus de hogy elmegyek stoppolni rögtön kettőt is sikerül

Visszamentünk a belvárosba, alaposan végig néztük a food trackeket, hogy fogyasszunk valami helyi finomságot ha már itt vagyunk - és legalább 3 lángosost láttunk olyan lángosokkal, ami... hát nem megszokott. Garnélás? Kaviáros? What?

Puszta, Balaton, Tisza, Duna, Budapest lángos - garnélarákkal és kaviárral?
Végül egy halas finomságokat kínáló standnál álltunk meg, de a táblán lévő dolgokat sajnos sehogy sem sikerült értelmezni.  Végül a 3-ból kiválasztottuk a kettő legbonyolultabbnak hangzót, és azt kértük - nem értették. Egy kedves idős néni mögöttünk a sorból segített, mikor rájött, hogy a mutogatás nem nagyon fog működni a lánnyal aki felvette a rendelést. Bár közös nyelv vele sem volt, vele sikerült el-activitiyzni a tábláról, hogy mit szeretnénk, ő pedig közvetített a lánynak.  Így kaptunk egy burgert és egy tál valamit, mindkettő hal alapú, fura színes szószokkal, az enyém burgonyapürével. A nevük hivatalosan: Stekt still med mos &tillbehör és Strőmmingsburgare volt. 

Bár kimondani nem tudom, nagyon örültem a 'Stekt still med mos'-omnak
Utána végigjártuk még néhányszor a fesztiválterületet és a város kintebbi részeit - voltak furcsa szobrok, illetve rózsaszín tüllbe öltöztetett normális szobrok.  Színes és érdekes forgatag volt de alapvetően pár óra alatt végig lehetett sétálni a városon.  

Úgynevezett fesztiválkellék
Sötétedéskor beültünk a Central Stationre, hátha tudunk ott aludni. Hamar rájöttünk, hogy nem hogy aludni nem lehet, de pár percre elfeküdtünk (lábak a földön) a kényelmes párnázott padon, és három rendőr jött oda, hogy nooo way.  Mellettünk a nevetgélő helyinek tűnő lányok is furcsán néztek, hogy ezt miért.  Úgyhogy mielőtt bezárt volna az állomás elindultunk a már említett lakóparkhoz, ami a Turning Torso mellett volt néhány kavics hajításnyira.  Út közben rengeteg nyuszival találkoztunk akik sötétedés után jöttek elő és ugrándoztak mindenfele nagy vidáman :) 

A "csótánylábú szörfdeszkák" - nappal olvasni láttam rajta valakit, éjszakára pedig jó volt aludni.

A parkban végül bebújtunk (én a sötétben kissé rettegve hogy mi vár bent) egy erdőcskébe az egyik ilyen padhoz, kényelmesen elhelyezkedtünk rajta (pont annyira lejtett, hogy ne guruljuon le az alvó ember) és a torony által fütyülő szélben álomba merültünk.  Másnap reggel korai ébredést követően kimenekültünk a tengerpartra mielőtt bárki ránk talált volna és folytattuk a heverészést a napon, hol a tengert, hol a mögöttünk zajló lóversenyt bámulva.  

Reggeli heverészés a parton - ki látja az Oresund hidat?
Mire lejárt a csomagmegőrző 24 órája visszaértünk, elköltöttünk még egy way too fancy -csináld magad- garnélarákos tésztasalátát, bevásároltunk az útra (kenyér, tartós cuccok) és elindultunk kifele a városból.

Ez valahol 5-6 km környékén lehetett és már nagyon fáradtak voltunk.
Na itt következett egy 8 km-es séta, ami egyrészt tűző napon (bár északon vagyunk azért egy idő után ez is fáj), másrészt két nagy zsákkal megpakolva sikerült több mint egy hét úton levés után.  Ráadásul valamit benézhettünk a térképen, mert ahova érkeztünk, mindenféle bevásárlóközpontok voltak, és egy jóó nagy IKEA is (ha már Svédországban vagyunk) ahonnan inkább vissza a városba mentek az emberek mintsem Dániába.  
Egyetlen egy ember állt meg, aki mondta, hogy elviszi a haverját és 15 (vagy 50?) perc múlva visszajön értünk, de nem jött.  Napnyugtakor 3-4 forgalmas út kereszteződése közt kinőtt edőben sátrat állítottunk, megvacsoráztunk és aludtunk több mint 10 órát, majd reggel végül sikeresen kijutottunk vissza Dániába az Oresund hídon át, onnan pedig indulhattunk hazafelé. 

Valahol a lemenő nap környékén aludtunk pihentető 10 órácskát.