Tekintve, hogy a koppenhágai reptértől induló út következő megállója már Malmö, ami Svédország, úgy gondoltuk, botorság lenne plusz egy országot lehagyni a checklistről, így hát reggel mindjárt a kávé elfogyasztása után kiálltunk a Malmö felirattal a tenger mellé. Miközben sétáltunk láttunk egy lányt egyedül stoppolni Stockholm felirattal - az nagyon messze van még onnan, meg is jegyeztük, hogy nekünk hamarabb szerencsénk lesz: és valóban. Alig néhányszor 10 perc után megállt egy nő, mondta is, hogy Stockholm az jó messze van, minket elvisz, a lánynak pedig sok sikert kíván.
"While I travelled I learned": azért jó, ha egy másik stoppos után állsz meg egy, az autós számára még mindig jó helyen, mert mire hozzád jut (az alatt a pár másodperc alatt is) végigjátszódik a fejében a "jé, egy stoppos - akár el is vihetném úgyis arra megyek - csak nem akar megenni - áh erről lekéstem - de jéé itt van még egy, ennek megállok" folyamat.
 |
| Belvárosi Malmö látkép |
Átvitt minket a hídon és egy alagúton amire csak hónapokkal később jöttem rá (random internet cikknek hála), hogy amúgy mekkora menőség. Itt van is róla egy cikk (a képet is innen szedtem).
 |
| Oresund híd - amely összeköti Koppenhágát és Malmöt - Svédország felé lévő oldala (kép innen) |
Megérkeztünk a Triangle térre (ami engem valami érthetetlen módon a Bosnyák térre emlékeztet, azóta ha arra járok mindig röhögök magamban mert Malmö-érzésem van:D), és rögtön szóbeli útmutatást is kaptunk, hogy merre kell 2 km-t sétálni a központi vasútállomáshoz (miután kipózoltuk magunkat).
 |
| Ez a megérkeztünk Malmöbe juhúúú fejem :) |
A séta közben rögtön rájöttünk, hogy ide is jókor érkeztünk: épp a Malmö fesztivál zajlott. Építették a színpadot, álltak a food-trackek, kezdett nyüzsögni a nép. Lepakoltunk a Central Stationon a hátizsákjainkat (most nem felejtettem el hosszúnadrágot vinni magammal:) és útnak indultunk a hídon átkelés közben már kinézett nagy torony felé, hogy onnan majd jól körbenézünk, mit akarunk látni a városban.
 |
| Turning Torso - sajnos nem lehet felmenni körülnézni |
Út közben nézelődtünk a tengerparton (naaagyon hideg szél fújt), kinéztem néhány házat amit úgy elfogadnék hirtelen, majd a toronyhoz érkezve kiderült, hogy egyrészt Turning Torso a neve, másrészt mivel valamiféle munkahely, így a public elől el van zárva. Nesze nekünk sebaj, találtunk egy szimpatikus kis lakóparkot helyes kerttel-erdőfoltokkal és benne csótánylábú szörfdeszka szerű valamikkel aminek majd még később lesz jelentősége.
 |
| Amúgy nem vagyok egy fesztivál-típus de hogy elmegyek stoppolni rögtön kettőt is sikerül |
Visszamentünk a belvárosba, alaposan végig néztük a food trackeket, hogy fogyasszunk valami helyi finomságot ha már itt vagyunk - és legalább 3 lángosost láttunk olyan lángosokkal, ami... hát nem megszokott. Garnélás? Kaviáros? What?
 |
| Puszta, Balaton, Tisza, Duna, Budapest lángos - garnélarákkal és kaviárral? |
Végül egy halas finomságokat kínáló standnál álltunk meg, de a táblán lévő dolgokat sajnos sehogy sem sikerült értelmezni. Végül a 3-ból kiválasztottuk a kettő legbonyolultabbnak hangzót, és azt kértük - nem értették. Egy kedves idős néni mögöttünk a sorból segített, mikor rájött, hogy a mutogatás nem nagyon fog működni a lánnyal aki felvette a rendelést. Bár közös nyelv vele sem volt, vele sikerült el-activitiyzni a tábláról, hogy mit szeretnénk, ő pedig közvetített a lánynak. Így kaptunk egy burgert és egy tál valamit, mindkettő hal alapú, fura színes szószokkal, az enyém burgonyapürével. A nevük hivatalosan: Stekt still med mos &tillbehör és Strőmmingsburgare volt.
 |
| Bár kimondani nem tudom, nagyon örültem a 'Stekt still med mos'-omnak |
Utána végigjártuk még néhányszor a fesztiválterületet és a város kintebbi részeit - voltak furcsa szobrok, illetve rózsaszín tüllbe öltöztetett normális szobrok. Színes és érdekes forgatag volt de alapvetően pár óra alatt végig lehetett sétálni a városon.
 |
| Úgynevezett fesztiválkellék |
Sötétedéskor beültünk a Central Stationre, hátha tudunk ott aludni. Hamar rájöttünk, hogy nem hogy aludni nem lehet, de pár percre elfeküdtünk (lábak a földön) a kényelmes párnázott padon, és három rendőr jött oda, hogy nooo way. Mellettünk a nevetgélő helyinek tűnő lányok is furcsán néztek, hogy ezt miért. Úgyhogy mielőtt bezárt volna az állomás elindultunk a már említett lakóparkhoz, ami a Turning Torso mellett volt néhány kavics hajításnyira. Út közben rengeteg nyuszival találkoztunk akik sötétedés után jöttek elő és ugrándoztak mindenfele nagy vidáman :)
 |
| A "csótánylábú szörfdeszkák" - nappal olvasni láttam rajta valakit, éjszakára pedig jó volt aludni. |
A parkban végül bebújtunk (én a sötétben kissé rettegve hogy mi vár bent) egy erdőcskébe az egyik ilyen padhoz, kényelmesen elhelyezkedtünk rajta (pont annyira lejtett, hogy ne guruljuon le az alvó ember) és a torony által fütyülő szélben álomba merültünk. Másnap reggel korai ébredést követően kimenekültünk a tengerpartra mielőtt bárki ránk talált volna és folytattuk a heverészést a napon, hol a tengert, hol a mögöttünk zajló lóversenyt bámulva.
 |
| Reggeli heverészés a parton - ki látja az Oresund hidat? |
Mire lejárt a csomagmegőrző 24 órája visszaértünk, elköltöttünk még egy way too fancy -csináld magad- garnélarákos tésztasalátát, bevásároltunk az útra (kenyér, tartós cuccok) és elindultunk kifele a városból.
 |
| Ez valahol 5-6 km környékén lehetett és már nagyon fáradtak voltunk. |
Na itt következett egy 8 km-es séta, ami egyrészt tűző napon (bár északon vagyunk azért egy idő után ez is fáj), másrészt két nagy zsákkal megpakolva sikerült több mint egy hét úton levés után. Ráadásul valamit benézhettünk a térképen, mert ahova érkeztünk, mindenféle bevásárlóközpontok voltak, és egy jóó nagy IKEA is (ha már Svédországban vagyunk) ahonnan inkább vissza a városba mentek az emberek mintsem Dániába.
Egyetlen egy ember állt meg, aki mondta, hogy elviszi a haverját és 15 (vagy 50?) perc múlva visszajön értünk, de nem jött. Napnyugtakor 3-4 forgalmas út kereszteződése közt kinőtt edőben sátrat állítottunk, megvacsoráztunk és aludtunk több mint 10 órát, majd reggel végül sikeresen kijutottunk vissza Dániába az Oresund hídon át, onnan pedig indulhattunk hazafelé.
 |
| Valahol a lemenő nap környékén aludtunk pihentető 10 órácskát. |