|
Selfie a beomlott bánya helyén keletkezett tóval :) |
Nemrég egy tudományos konferencián vettem részt (elő is adtam a TDK és diplomamunka témámat:)), amelynek a Kárpátalján található Beregszász adott otthont. A tudományos programok mellett ellátogattunk Aknaszlatinára az egykori sóbányákhoz, ezen kívül a városban is volt időnk körülnézni. Én ezelőtt még nem nagyon jártam a "balkánon", vagy olyan környezetben, amit a balkán szó hallatán elképzelek... érdekes volt.
Hajnali indulást követően, a határon mindössze fél órás várakozással délelőtt megérkeztünk Beregszászra. Innen egy ismerkedős kör, és a főiskolán elfogyasztott gyors kávé után azonnal továbbindultunk Aknaszlatinára. A település mindössze ~120 km-re fekszik, de az útviszonyok miatt - félelmetes méretű és sűrűn elhelyezkedő kátyúk - közel két óráig tartott.
|
A tehénkék az úton elsőbbséget élveznek |
Rengeteg ember volt, aki az út szélén ült mindössze egy üveg vadszamócával, vagy akár egy egész asztalnyi első pillantásra lim-lomnak tűnő holmival és árulta. Ők ebből, és csak ebből élnek. A környéken szedett gyümölcsök, vagy a Németországból behozott random dolgok eladása jelenti számukra a mindennapi betevőt.
|
Vadszamóca és cseresznye - néhány kilométerenként |
Elhaladtunk egy kis kőépítmény előtt is, ahol hirtelen mindenki nagyon fontosnak gondolta betartani a sebességhatárokat (egyébként úgy repültünk a kátyúk felett, hogy ihajj): a helyi rendőrség ül a bódéban és ellenőrzést végez. A körülötte álldogáló autók nagy részét már lefoglalták, mert a tulajnak valamiféle tartozása van: amíg azt nem rendezi, az autó maradt azon a ponton.
Út közben folyton váltakozott a látkép: csodaszép kárpátaljai hegycsúcsok, helyes bárány-felhőpamacsok, élénken zöldellő dombok és hegyek kontrasztban a kicsiny, elhagyatott, de legalábbis erősen lepusztult falvakkal, néha megszakítva egy olyan pompás palotával, amilyet még a Rózsadombon is csak nehezen találnánk (de ott sem a maffia tulajdonában).
|
Kárpátalja és bárányfelhőcskék |
A legtöbb településhez tartozott templom: általában a Moszkvából elrendelt öttornyú, aranyozott, kupolás ortodox templomok váltakoztak a református templomokkal. Több helyen előfordult, hogy nem volt a helyieknek kedvük vagy lehetőségük mindkét fajta templomot építeni. Ennek a végeredménye lett a kéttornyú templom: az egyik torony kupolát kapott, a másik pedig egy hegyes tornyot, amely sokszor pici kupolában végződött. A környéken régebben a református vallást nemes egyszerűséggel magyar vallásnak nevezték - na miért?
|
Egy kupolás öttornyú templom menet közben |
Aknaszlatina település közvetlenül a román határ mellett van: a falu lakói ennek megfelelően nagyrészt románok, valamint ukránok és magyarok. A felszín közelében található sórétegek miatt régóta bányászták itt a sótömböket, a bányák nagy része mára vízbetörés áldozata lett. A természetes beszakadások következtében néhány nem elhanyagolható méretű tó is kialakult. Vizük a sónak köszönhetően a szikrázó napsütésben gyönyörű, élénk, zöldes színben játszik. A széléhez nem tanácsos közel merészkedni, hiszen instabil, bármikor beomolhat, a rajta álldogálót is magával sodorva. A helyiek ennek ellenére időnként kötelek segítségével leereszkednek néhány sótömbért, hogy aztán leadják őket.
|
A beszakadt Ferenc-bánya helyén kialakult tó |
Ma a falu már csak turizmusból él: a tavak erősen sós vizét szivattyúzzák át mesterséges kis tavakba, medencékbe, és jó drágán biztosítanak belépést a tehetős turistáknak, akik főleg Kijevből érkeznek. A helyiek kis bódékban árulják a kikapcsolódáshoz szükséges kellékeket: fürdőruhát, naptejet és.... az árnyékot is, nem sok fa található ugyanis a környéken. Itt jártunkkor főszezon híján csak néhány bódé volt nyitva, a szalmát szállító szekér még könnyedén végighaladhatott a kihalt, poros utcákon.
Érdekes volt számomra, hogy ezen a területen a magyarok úgy beszélnek, hogy szinte egyáltalán nem használnak ékezetet: így lett Ó-lajos településből "olajos", a kamrákból (sóbánya, ma víz áll benne) "kamarak".
|
Szénás szekér Aknaszlatina utcáin - főszezon híján kihalt |
Idegenvezetőnkkel (aki a területen végez kutatómunkát) alaposan bejártuk a területet - terepi munka felkiáltással természetesen a "belépni tilos" helyekkel az élen. Az egykori tárók egy része beszakadt, a környéken rengeteg földcsuszamlás van, amelyekben tömény sós víz áll.
|
Az egykori Ó-Lajos-bánya helyszíne |
A kilátás gyönyörű, a közeli települések, a néhány bányaépület, emelőszerkezet, és a Kárpátok csúcsai a verőfényes napsütésben elképesztően szépek voltak. Alaposan körbejártuk a területet, a földcsuszamlásokat, tavakat, majd egy kalyiba-szerű ház és egy elhagyatott múzeum mellett elhaladva visszaindultunk Beregszászra.
|
Egy csille reinkarnálódása |
|
Panorámakép a bányák környékéről - a szemétkupac meglehetősen elrondítja az egyébként gyönyörű tájat. |
Huszt után elhaladtunk a Felsőveresmarton található Ikerforrás mellett is. A 90-es évek elején hirtelen megnőtt az ikerszületések száma, a helyiek pedig a forrás vizének tudták ezt be, azóta is sokan járnak ide dupla gyermekáldás reményében. Egy orvos szerint azonban a víznek semmi köze hozzá, annál inkább a genetikának: a településen kötött házasságok láncolata lehet a háttérben.
|
Beregszász főutcája |
|
Az egykori Öreg kaszinó - ma szálloda működik benne |
Másnap két szekció között tettünk egy kis sétát a városban, de szorgalmas konferencia-résztvevőként nem mentünk messzire.
A főiskola felől elindulva először beültünk egy fagyira még a főutcán. Itt rögtön kiderült, hogy nekem nem hrivnyát váltottak Budapesten, hanem valami más, szintén cirill betűs pénzt (bakancslista: megtanulni a cirill ábécét). Később kiderült, hogy én bolgár levát kaptam, ami többet ér forintban, minta a hrivnya. Na jó, nem panaszkodtam. :)
|
Воздвиженский костел - Katolikus templom, aminek a tornyába másnap felmentünk... |
|
...és a borús idő ellenére nagyon szép volt a kilátás. |
Fagyi után még nevetgélve tettünk egy kis sétát a belvárosban. Át a hídon az egykori Öreg kaszinó felé, amelyen működésekor kint volt a tábla, miszerint "Kutyát és nőt bevinni tilos". A sorrend fontos ugye.
A hidat nem csak azért érdekes megemlíteni, mert 16 tonnánál nehezebb kamionok nem haladhatnának át rajta, mégis erre halad a nemzetközi kamion forgalom, hanem mert magántulajdonban áll. Amellett, hogy alatta pizzéria és bár nyílt, senki nem szólhatna egy szót sem, ha holnaptól kezdve útdíjat kéne fizetni az áthaladásért.
Tovább haladva a kis park felé, egy másik hidacskán visszafele átkelve tettem egy vicces megjegyzést a híd alatt alvásról, mire jött a megjegyzés, hogy hát itt is aludtak már hallgatók egy-egy jól sikerült éjszakát követően, ha nem sikerült kimászni az árokból... :)
|
Az egykori Királyi Törvényszék épülete - ma a Főiskolának ad otthont |
|
A Kánai szerelemkő |
A parkban található a Kánai szerelemkő, amit a legenda szerint ha megérintünk ránk talál a szerelem. Én a biztonság kedvéért alaposan megsimogattam, "utánam a vízözön!" felkiáltással. A kövön (a forráshűség kedvéért) a következő felirat áll:
Érintsétek meg ezt a követ és kérjétek az Urat, hogy a szerelmetek olyan erős legyen, mint a Szentföld egy darabja ugyanarról a helyről, ahol Jézus megáldotta az ifjú párt.
A belvárosban egyértelműen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete a legszebb - a volt Királyi Törvényszék épülete. Ez természetesen nem volt mindig így, rengeteg küzdés és fáradhatatlan munka eredménye, hogy a Főiskola az 1993-mas megalapítása óta ma egy helyszínen működik. Sajnos az épületen belül nem nagyon csináltam fényképeket, de szinte mindenhol teljesen fel van újítva, egységesen, ízlésesen berendezett.
|
Beregszász és a felemás tornyú templom |
Hazafelé megálltunk még Asztélyon, és megkoszorúztuk az itt található Szent István szobrot. Legelt nem mesze tőle két barátságosnak tűnő kecske, akik közeledésre félős mekegéssel arréb mentek, így sajnos a kecskesimogatás elmaradt.
|
Szent István szobor Asztélyon - és a kecskék :) |