 |
| (A kép helyszíne: Montserrat, Spanyolország) |
Július 29, reggel 9 óra valahány perc. Helyszín: Sasadi úti benzinkút.
Tegnap érkeztem Pestre vidékről, mégis csak könnyebb ott indulni ahol az autópálya is. Ma már egy órát buszoztam a városban, ideje nekivágni a nagy tervnek. Itt vagyok a hatalmas hátizsákommal, belezsúfoltam az életemet egy 60 liter térfogatú valamibe. Tulajdonképpen felemelni is alig bírom, de hajt a lelkesedés. Megyek a benzinkút vége felé ahol már stoppoltam párszor, de ezúttal valami más jön: most világgá megyek. Egyedül.
Ott áll egy fiatal pár, szintén stoppol. Sebaj, helyesek, ők hamar kifutnak majd, addig várok. És valóban, 10 perc alatt már félre is állnak, le van beszélve a fuvar.
Na most jövök én! Vigyázz Európa, jövök! Megfelelő pontra odaáll, hüvelykujj felemel. A 100 wattos vigyor letörölhetetlen az arcomról.... de várjunk csak, ki ez a fura fószer aki itt gyalog nyílegyenesen tart felém? Sporttáska, koszos póló, kicsit... ijesztő? Nem baj, azért én lelkes vagyok.
- Hello, how are you?
- ööööm... Hello....
- Magyar vagy? Beszélek magyarul!
- Igen.... (közben rendületlenül stoppolok)
- Én is stoppolok! Ukrajnából jövök most, 3 napig tartott ideérni, merre mész?
- Németországba szeretnék.....
- Én is!
Csóka tovább mesél, én meg próbálok úgy tenni az autósok felé mintha egyedül álldogálnék, természetesen sikertelenül. Eltelik így 10 perc, kezdek rájönni, hogy bizony ő most 'rám van akaszkodva' azt reméli velem együtt könnyebben felveszik. Nincs más hátra mint előre, ha ki akarok jutni innen sajnos keménynek kell lennem. Nem pont így terveztem, hogy rögtön az elején bunkóznom kell majd.
- Figyelj csak... Te... Öööö... itt akarsz maradni?
- Miért, zavarok??
- Hát... csak sokan vagyunk látod ott van az a fiatal pár is (szerencsére ő nem tudja, hogy nekik már tárgytalan), te is, én is, elég sok idő mire mindenkit felvesznek... Maradj csak, de akkor én átmegyek a következő benzinkútra, itt van a közelben az is.
Pillanatnyi megbántódottság suhan át az arcán de hamar elmúlik.
"Jó, jó értem, megyek na.... Várj, írd fel a telefonszámom! Csörgess meg. Oké, elmentettelek. Mi a neved? Figyelj hívj fel ha bajba kerülsz vagy valami van, jó?"
Kissé furcsálló tekintettel nézek utána ahogy megfordul és elmegy vissza a tankoló állásokhoz megszólítani az autósokat fuvarért. A fiatal pár aki érkezésemkor stoppolt még itt ül 20 méterre, végignézték ezt a kis szösszenetet. A srác felugrik, odaszalad hozzám, s vidáman kérdi:
- Mi történt, minden oké? Elég fura volt ez az arc.
- Persze minden rendben, ő is stoppol... csak... hát ja.
- Oké, király vagy, hogy elküldted (és vigyorog) nyugi nem lesz para.
Még pár perc beszélgetés, hogy ki-kicsoda, honnan-hova vagy miért és hogyan. Ők egy holland-lengyel pár, a lányhoz tartanak hazafelé épp Lengyelországba. A sofőrjük végzett a kávéval, int, hogy beszállás, további sok szerencsét kívánva elköszönünk egymástól. Mikor elhajtanak, integetnek.
Immár egyedül álldogálok, csak én meg a hátizsákom, újult 100 wattos mosollyal emelem stoppra az ujjam. Láss csodát: rögtön a következő autó meg is áll! Kapuvárra megy a hölgy, úgyhogy Győrig el tud vinni: juhú!
Beszállok. Elindulunk. Te jó ég.. Megyek! Úton vagyok!
- Hova mész egyébként? - kérdezi a sofőr.
- Hát.... most még én is nehezen hiszem el, de úgy néz ki tényleg világgá. Vagy legalábbis Gibraltárig ha minden jól megy...