Van nálunk a család női ágának egy ilyen haszontalan skillje, hogy az utazás közbeni rázkódástól, random mozgásoktól viszonylag könnyen felkavarodik a gyomrunk. Így amikor Anyuval nemrég Milánóba repültünk minden eshetőségre felkészültünk, hiszen ő még sosem ült előtte repülőn. A nagy felkészülésből az lett, hogy én kb. végig fetrengtem túlélő-üzemmódban fennakadt szemekkel a másfél órás utat, miközben Anya mellettem vígan szelfizett és fotózta a felhőket :D
 |
| Kilátás a Dóm tetejéről: hegyek, felhőkarcolók, háztetők, tetőkert és kőcsipke |
Milánó egyike azon városoknak, ahova a fapados menetrend lehetővé teszi az egy napos kirándulást, megsprórolva ezzel a szállásköltséget, mégis egy teljes napnyi városnézést biztosítva. Mondjuk be kell vállalni mellé a hajnali 3-4 körüli indulást és az éjfél utáni hazaérkezést még Budapesti lakhellyel is, de ha anya-lánya nap van, azt nem szabad elaprózni!
Reggel fél 10-kor szálltunk le a transzfer buszról, gyorsan ledobtuk a csomagunkat a szálláson (az esti gépre nem, csak a másnap reggelire sikerült jegyet venni) és már indultunk is a maximumot kihozni a napból.
Ezeket láttuk:
 |
| Őszi színek, háttérben a Bosco Verticale |
BOSCO VERTICALE
Mi ez? Magyarul: függőleges erdő. Két lakóház (26 és 18 emelet magasak), amelyet úgy építettek meg, hogy a teraszok lévén majdnem teljesen növényzet borítsa az épület oldalait. A városokban a betonozott területek térnyerésével egyre kevesebb növényzet marad, ez a csoda pedig erre kíván választ adni: a növények révén csökkenti a szmogot és oxigént termel a város közepén a 8900 négyzetméternyi teraszra ültetett növények által. Őszi színekben már gyérülő levelekkel kevésbé látványos, de az év zöld időszakaiban tényleg szinte teljesen zöld a két torony. Amikor 5 évvel ezelőtt Milánóban jártam, már hallottam róla, hogy tervezik/építik, de messze volt még a késztől, így most mindenképpen meg kellett néznem.
DUOMO DI MILANO
"Egyszer járunk itt" felkiáltással vettünk egy kombinált jegyet (16 EUR/fő), amivel fent-lent-kívül-belül be lehet járni a Dómot és a hozzá tartozó kiállításokat. A tetőre lifttel mentünk (nem akartunk kifulladni már a nap elején), majd végig a kőcsipkék között az épület gerincéig. Anya azt hitte, csak valami tetőcskére viszem fel, nem értette, hogy miért ragaszkodok ehhez ennyire, aztán fent meg nem győzött csodálkozni a sok kőcsipkén, szobron, kilátáson és fényeken.
 |
| Háttérben a Dóm, nagy munka volt idegenek által, de szerencsére sikerült összehozni egy olyan képet, ahol minden benne van :) |
 |
| Kőcsipkék, utca, jobb oldalt pedig a Galleria bejárata látszik |
 |
| Kb 3500 szobor található a Dómon összesen |
GALLERIA VITTORIO EMANUELLE II.
Ha végtelen (plusz kettő) emberrel szeretnétek összezsúfolódni, mindenkinek nekimenni és szorongatni a táskátokat mert pusztán az embertömeg leviszi rólatok, akkor ajánlom valamelyik Adventi hétvégén a Galéria látogatását. Gyönyörű ez az épület, és egy helyen meg lehet csodálni a Prada, Gucci, Louis Vutton, Chanel stb. üzleteket; viszont a tömeg miatt sajnos teljességgel élvezhetetlen volt. Mindenesetre ezen keresztül (bónusz lökdösődéssel) egyenes út vezet a.....
 |
| Gyönyörű az épület padlótól plafonig végig, de a sok embertől sajnos nem sokat látni belőle |
TEATRO ALLA SCALA DI MILANO
A milánói Scala-t hírből valószínűleg a legtöbb ember ismeri és valami csodálatos objektumot képzel el. Hát kívülről finoman szólva csalódást okoz, ha nem tudom, hogy ez az, talán még el is sétálok előtte, hogy észre sem veszem. De szerencsére ide is be lehet menni néhány eurós jeggyel. Külön termekben kosztümökkel, díszletekkel csodálatos Opera-történelmi kiállítást rendeztek be, valamint a harmadik emeleti páholyok egy részébe is be lehet menni és megcsodálni, a hat emelet magas bársony-arany belsőt.
 |
| Kívülről semmi különleges, talán még el is sétálnánk előtte észrevétlenül... |
 |
| Belülről viszont a hat emelet páholynak, az aranyozásnak és a fényeknek köszönhetően az összhatás igen meggyőző. |
UTOLSÓ VACSORA
Da Vinci híres Utolsó Vacsora c. festménye is Milánóban található a Santa Maria delle Grazie templomban (illetve mellette egy oldal-építményben). Nem voltunk túl átgondoltak ebben a tekintetben, csak megérkeztük a templomhoz, gondoltuk bepróbáljuk hátha be tudunk menni - hát napokra, sőt néha hetekre előre foglalt minden időpont, így ha valaki meg szeretné nézni a festményt, akkor legyen előrelátóbb és foglaljon időpontot. Mindenesetre amikor tovább sétáltunk, találtunk egy helyes kis belső udvart, ahol pihentünk pár percet teljes nyugalomban, emberek nélkül :)
 |
| Santa Maria delle Grazie templomkertje. Ide nem a főbejárattól, hanem teljesen az építmény túloldaláról lehet bejutni. |
ÉTKEZÉS - gluténérzékenyen a Pasta országában
Ha Olaszországban járunk, tésztát és/vagy pizzát fogyasztani kell. Pont. A gluténérzékenység ugyan ezt kissé megbonyolítja, de nem lehetetleníti el. Kinéztem előre néhány helyet a város különböző pontjain, ahol kínálnak gluténmentes tésztát (persze, lehet húst enni zöldségekkel, de hát kéremszépen, Itáliában vagyunk); hogy bárhol éhezünk is meg, ezt ne kelljen elengedni. A biztonság kedvéért persze mielőtt beültünk rákérdeztem még egyszer, ami kb így nézett ki:
"Mielőtt bemegyünk hadd kérdezzem meg, van...."
"...gluténmentes tésztánk? Pheeersze!"
Én csak néztem kerek szemekkel, hogy honnan ez a gondolatolvasás, mire nevetve közölte a cameriere, hogy a "do you have..." kezdetű kérdés mindig így végződik. Hát jó. Nem kértünk túl bonyolultat, carbonara és paradicsomos gnocchi, de természetesen isteni volt.
 |
| Paradicsomos-mozzarellás gnocchi és carbonara - gluténmentes verzióban. |
Még néhány részen végigsétáltunk a városnak, illetve A-ból B-be haladás közben érintettünk egyéb látnivalókat is - pl. Castello Sforzesco - de este 6-7 óra körül beütött a fáradság, a korán kelés és az egész napos mászkálás, így a szálloda felé vettük az irányt. Tervben volt még egy kis pihenés után egy pohár bor vagy hasonló, de onnantól, hogy vízszintesbe kerültünk, egyikünk sem volt képes újra felkelni, úgyhogy maradt az alvás a másnap reggel 5 órai indulás előtt. Így tulajdonképpen bár a városban éjszakáztunk, kb. ugyanannyi időt töltöttünk Milánóban, mintha aznap éjszaka vissza is indultunk volna. Jó volt viszont a tudat, hogy bármikor ha napközben kell egy délutáni szundi, van hova mennünk.
 |
| A Dóm gerincén. Hiába a téli bakancs, muszáj voltam megpróbálni valami táncos pózt :D |
Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy rengeteg piros pontot gyűjtöttem be Anyánál, olyanokkal, mint például szárny mögé foglaltam ülést ("miért lesz jó nekünk, ha végig nézhetjük a szárnyat?" vs. "jé, így tényleg tök jó képeket lehet csinálni"); 2 perc sétára a buszmegállótól szállást ("tudunk sétálni egy kicsit!" vs. "oké, reggel 5-kor tényleg jó, hogy csak eddig kellett jönni") stb.
Az elmúlt 1-2 évben tett kiruccanásaim során tanultam meg figyelni ezekre az apróságokra, amelyek közül ugyan egy sem eget rengető, de összességében részleteiben sokkal izgalmasabbá vagy épp kényelmesebbé tudja tenni az utat. Jó volt, hogy ezekre valaki felhívta a figyelmemet, nekem már fel sem tűnt a szervezésnél, hogy tulajdonképpen ez is egy kis plusz élmény.
 |
| Anyu ezt művelte, amíg én rosszullétben fetrengtem repülés közben :D |