3 nap Peking - Mire elég?



Nemrég három napot tölthettem Pekingben. A város méretét tekintve ez nem túl sok, viszont ha azt nézzük, hogy tulajdonképpen csak átszállni jöttem, nem is olyan rossz a két éjszaka. Az itt tartózkodást egy úgynevezett tranzitvízum tette lehetővé (erről bővebb információ a Konzuli Szolgálat honlapján a "Vízummentes Tranzitálás" pontnál). 
A három nap alatt fejenként összesen 28 ezer forintot költöttünk, ebben benne van a szállás, tömegközlekedés, étkezés/bevásárlás, belépőjegyek is. Meg egy szép nagy zöld smoothie (szóval nem fogtuk vissza magunkat). 


Első nap a hajnali érkezést követően 3 óra volt, mire sikerült leszállni a gépről (fél órát gurultunk a kifutón landolás után), elutazni a reptéren belül(!) a csomagokért, összeszedni, átöltözni, összeszedni az arcunkat és elindulni a szállás felé. Újabb egy óra tömegközlekedéssel és két 20 kilós bőrönddel átverekedni magunkat 21 millió emberen a szállásig, ahol szerencsére már délelőtt engedtek becsekkolni. Egy gyors délutáni szundi után indultunk is várost nézni. 



A metróvonalakat meglepően könnyű használni köszönhetően a mindenhol kint lévő angol feliratoknak. A buszozás már annál nehezebb, ha nem tudsz kínaiul (megpróbáltuk, 2 órás séta lett belőle..). Mindig amikor a metró területére ér az ember, egy fémdetektoros kapun kell áthaladni és a táskákat is átvilágítják. 

Metróvonal jelmagyarázata - szerencsére a térképen a színek mellé volt rendelve szám, illetve minden megálló angolul is ki volt írva.


TEMPLE OF HEAVEN 
Gyalogos távolságon belül (2,5 km) elérhető volt a szállásról. Ez egy hatalmas park, benne középen a Mennyei béke templomával, illetve több, hasonló (vagy kívülről annak tűnő) épülettel. Itt még fáradtak voltunk és a kávé sem hatott, így nem mentünk be a belépős részekre, csak a parkban sétálgattunk egy kicsit, meg szoktuk a szmogot. Vettem előre szájmaszkot, azt kb végig hordtuk. Belégzésre nem éreztem külön, hogy olyan rossz lenne a levegő, de pár óra után már elkezdett kaparni a torkom, ami azért elég sokat rontott az amúgy is jetlag állapoton. 



Pekingi Kacsa
Ádám néhány kínai ismerőse elvitt minket egy étterembe, hogy ehessünk "igazi rendes pekingi kacsát". Az egész egy kis különteremben indult, ahova a lányok összerendeltek 5-6 féle ételt, amit az asztal közepén lévő forgatható üvegrészre tettek. Mindegyik ételt elmondták, hogy micsoda és mivel, hogyan kell enni (természetesen pálcikával). Mindig kb falatonként kellett összecsipegetni a következő darabot, nem a nálunk megszokott "egy személy - egy tányér étel" módon ettünk. A pekingi kacsa naaagyon finom volt, ropogósra sült bőrrel, palacsinta szerűségbe burkolva falatonként zöldségekkel és szószokkal, ettünk lótuszgyökeret (édesség rizzsel) és még néhány dolgot, amikről talán nem is baj, hogy nem tudom pontosan, micsodák :D 



KÍNAI NAGY FAL
Bár Peking közigazgatási határát nem hagyhattuk el, szerencsére a Nagy Fal egy szakasza ezen belül található, így a második nap teljesen erről a kirándulásról szólt. Reggel elvonatoztunk Badalingba, ami tulajdonképpen a Fal lábánál tesz le. A belépő 35 jüan volt fejenként, ami nem egészen 1500 forint. Innen aztán két irányba lehet indulni, mindenki jobbra ment a magasabb rész felé - ezért mi balra indultunk :D 

A látvány egész egyszerűen lenyűgöző, felfoghatatlan, hogy mi munka kellett ahhoz, hogy ezt felépítsék. A lépcsőfokok néhol igen kis viccesek, van, hogy kb függőlegesen kell mászni, de egyébként is nincs egymás után két egyforma magas fok. Erre két elmélet is van, hogy miért: az egyik szerint a katonák így nem aludtak el menetelés közben, de van aki azt mondja, hogy így tartották edzésben az egész testüket, különböző izomcsoportokat. 

Ami vicces volt, hogy volt, akinek mi voltunk a látványosság: megállítottak minket, hogy velünk fotózkodjanak: fehér bőrünk van, nekem szőke hajam, Ádám meg vagy 190 cm magas.... volt akinek mi voltunk a nagyon furcsák :) (de legalább gyorsan megtanultuk a köszönömöt kínaiul: valahol a "sjásjá" és a "sziaszia" között kell kiejteni). 

(Erre a kirándulásra elment az egész nap, de ha mennél Pekingbe, csak egy napod lenne és engem kérnél, hogy javasoljak egy darab látnivalót, hát biztosan ez lenne az. A képek természetesen közel sem tudják visszaadni, hogy élőben milyen.) 


TILTOTT VÁROS
A Tiananmen térről A Mennyei Béke kapuján át lehet besétálni a tiltott városba. Ezt természetesen katonák őrzik, már a Tiananmen térre lépéskor át kell haladni a kapukon +táskaátvilágítás. A kapu környékén a villanyoszlopokról félelmetes mennyiségű kamera figyel mindent. Bent hatalmas a tömeg, és ahogy beljebb haladunk egyre csak nő. Annyira, hogy még két kapu után nem is volt kedvünk tovább menni, így inkább visszafordultunk. Persze előbb egy csapat viháncoló néni elkapott bennünket és külön-külön szanaszét lettünk fényképezve :)
A Mennyei Béke Kapuja

Ez a kép már kifelé jövet, kintről készült, egyébként hatalmas tömeg volt bent. 

OLIMPIAI STADION
Na, aki ismer tudja, hogy biztosan nem az én ötletem volt, hogy ezt meg kell látogatni (foci? sport??). Viszont miután kiderült, hogy fel lehet menni a tetejére és onnan körbenézni a várost, nem kellett sokat győzködni. Hát mit ne mondjak, tényleg megérte. Remegett a térdem mikor felértünk, de végig lágy klasszikus zenét játszottak, és cikk-cakkban majdnem a teljes tetőn végigmegy a panoráma-útvonal. Kívülről úgy néz ki a stadion, mint egy madárfészek, főleg esti kivilágításban (ez is a neve: Bird's Nest). Fentről pedig mi láthattuk madártávlatból Peking egy részét, a viszonylag tiszta időnek/levegőnek köszönhetően egész messzire ellátva.