Ausztrália - mit csinálok én itt?


Most már kicsit több, mint egy hónapja Ausztráliában vagyok. Down Under. Fejjel lefelé a Földgolyón.  Ha arról nem is tudok nyilatkozni, hogy mi lesz ez után és hogyan tovább, legalább már arról be tudok számolni, hogy mi történt eddig.

Csak lábat lógatni jöttem Ausztráliába ¯\_ツ_/¯

Március 24-én egy három napos kínai tranzit/városnézést követően landoltunk Sydneyben. A párommal, Ádámmal érkeztem, hogy megkezdjük az egy éves Work & Holiday vízumunkat.

Work & Holiday vízum: egy éves munkavállalásra és utazásra jogosító vízum típus. Magyarországról Ausztrálián kívül még Új-Zélandra, Dél-Koreába, Tajvanra, Japánra és Chilébe érhető el. Bővebben erről a vízumról és a követelményekről a workingholiday.hu oldalon olvashatsz.


Előttem Új-Zéland van. Úgy 2000 km-re. 


Érkezés után 9 napra volt Airbnb-n foglalt szállásunk Bondi Junction mellett. Ez a 9 nap nagyjából végig azzal telt, hogy próbáltuk kiheverni a jetlaget: 10 órás időeltolódásba érkeztünk meg, az óraátállítások miatt ez azóta 8 órára csökkent. Az első héten főleg a holiday részére koncentráltunk a vízumnak: kirándultunk a környéken, meglátogattuk a közeli strandokat, sziklás óceánpartokat, naplemente az Operaháznál, ami csak belefért.

9 nap után átköltözünk egy Hostelbe Greenwichbe. Itt először heti pár napban kezdtünk el takarítani szállásért cserébe - minimálbérrel számolva, lényegében ledolgozzuk a szállás árát. Pár hét után mi lettünk a fő takarító személyzete a hostelnek (#yeöah). Most már heti 6 nap, hétfőtől szombatig mi takarítunk napi 4 órában, cserébe nem csak a szállás árát tudjuk ledolgozni, hanem egy kis bevételünk is van. Ez körülbelül arra elég, hogy a kaja és a tömegközlekedés kijön belőle, tehát kb 0-ra jövünk ki hét végére.

A híres, a nevezetes: Bondi Beach.
De ami szerintem még szebb, mint a Bondi Beach, az a délre-északra elindulva található sziklás óceánpartok, mint ez.... (Tamarama Rocks).

....meg ez (Tamarama Rocks).

Hogy arra vágytam-e, hogy más backpackerek után wc-t pucoljak és mosogassak minden nap? Nyilván nem. Mindenesetre ez a lehetőség hatalmasan jó dolog, mert bár nem, vagy alig keresünk pénzt (pedig külföldre jöttem, hát azt hittem kerítésből készült kolbászokat osztogatnak!!), nagyon költünk csupán a létezésre.

Hogy drága-e Ausztrália? Az árak kb ugyanolyanok, vagy kicsit drágábbak mint otthon. Ami viszont nagy különbség, hogy a bevétel az legalább 4x-ese a magyarnak. Ha itt valakinek sikerül munkát kapnia - akár csak minimál bérrel -, már keres annyi pénzt, amiből kényelmesen tud: lakni, étkezni, tömegközlekedni, emellett megtakarítás is marad.

Az ott.... na eddig ez a legszebb hely, ahol valaha jártam (Tomaree Head).

Ez se rossz, Palm Beach, egy hosszú félsziget-nyúlvány.


Persze keresünk közben "rendes" munkát is, az első 3-4 nap kivételével naponta leadtuk az önéletrajzunkat akár 10-20 állásra is. Ha összeszámolod, hogy egy hónap alatt az hány állásjelentkezés, akkor igen, valóban nagyon sok jön ki. Ennek az eredménye eddig fejenként két telefonhívás, amiből végül nem lett interjú. (Bár ahogy most írom ezt a bejegyzést, pont két interjúra behívtak, úgyhogy szorítsatok, hogy összejöjjön!) 

Azt érdemes tudni, hogy a munkáltatók szempontjából tulajdonképpen a legutolsó helyen állunk a "kit vennék fel szívesen a cégemhez" sorban.

Miért? Nem vagyunk ausztrál állampolgárok. Nem vagyunk tartós letelepedési engedéllyel rendelkező valakik. Nincs korlátlan munkavállalásra jogosító vízumunk (Work & Holiday vízummal egy munkáltatónál legfeljebb 6 hónapot lehet dolgozni). Bár adóznunk kevesebbet kell, mint egy "rendes" állampolgárnak, sokkal több papírmunka van velünk.
Ezeken kívül a hab a tortán, hogy nem anyanyelvi szinten beszéljük az angolt, tehát végképp a sor legvégén kullogunk szimpátia szempontjából. 
Volt olyan telefonhívásom, ahol annyira semmit nem értettem abból, amit a másik fél mondott, hogy... hát szóval konkrétan semmit. Egyelőre a boltban is szinte mindig visszakérdezek. Ez persze nyilván az én bajom, meg bele kell szokni, mindenesetre nem könnyíti meg a helyzetet. 

Kirándulásokból sincs hiány: ez itt pl. a Three Sisters formáció a Blue Mountainsban :)


Azért (majdnem) töretlen lelkesedéssel próbálkozunk még pár hétig Sydneyben. A Work & Holiday egy fantasztikus lehetőséget biztosít azok számára akik megkapják a vízumot, viszont onnantól nagyon talpraesettnek kell lenni, hogy helyt állj. Nincs külső segítség, nincs bekönyörgés, nincs "majd a haverom elintézi" (vagy persze ha van itt haverod aki elintézi, akkor szólj nekem is légyszi). 

Work & Holiday. 
A lehetőséget adott a legális munkavállalásra, hogy utána abból a megszerzett pénzből beutazd és megismerd az országot. A lehetőség a tiéd, a legális keretei megvannak, de minden mást neked kell elintézned. 


Csuda-romantika: gyömbérsörözés belvárosi naplemente nézéssel (helyszín: Dudley Page Reserve).