Daintree Nemzeti Park


Cairns Esplanade

Néhány napos látogatást szerveztem magamnak Cairnsbe, hogy megnézzem, élnék-e ott szívesen egy ideig, nem túl nagyok-e a pókok, kereszteződésnél előre kell-e engedni a krokodilokat és a többi. "Ha már ott vagyok" alapon pedig megnéztem persze, milyen túralehetőségek vannak, mit érdemes megnézni, turistáskodni a környéken. Ajánlották többen nagyon erősen ezt az egész napos esőerdőtúrát, sikerült is kedvezményes áron találni, így hát Veronival, egy másik magyar lánnyal akit szintén érdekelt, belevágtunk.

Változatok esőerdőre

Kiscsoportos túra, reggel 7 óra előtti találkozóval, késői érkezést ígért és egész napos kalandokat. Hát ez meg is volt! Buzzy az idegenvezetőnk - és sofőrünk egyben - 50 év körüli igazi helyi arc, aki egész életét Ausztráliában, annak is a kevésbé városi részein élte le. Évekig dolgozott aboriginalokkal is, nála kompetensebb és szórakoztatóbb vezetőnk nem igazán lehetett volna, tényleg tudta, miről beszél. Persze mi is egész nap kérdezgettük, nem csak a kultúráról, meg a helyszínekről, hanem ami talán mindenkit foglalkoztat: de mi van, ha megcsíp egy medúza, vagy megmar egy kígyó?!

Ebédnél nem messze tőlünk ő kuporgott. Általános szabály: amelyik kígyó "fára mászik", ártalmatlan. A mérges kígyók mind a földön élnek. (Ő mondjuk pont nem volt veszélyes.)

Így most már inkább csak a pókoktól való félelmem maradt hátra, de az egyébként is irracionális. Számomra megnyugtató, hogy egyáltalán tudjuk, mi zajlik le egy marás után a testben, és van is rá megoldás (ez egyébként kb a keringés fenntartása /lassítása állattól függően amíg meg nem érkezik a segítség). Kedvet is kaptam egy alap elsősegély tanfolyam elvégzéséhez....

Na szóval.

Már a városból kifelé tartva végig magyarázott Buzzy, hogy pl hol van a helyi gyümölcspiac (Rusty's Market) ami csak hétvégenként van nyitva de igen fura gyümölcsöket lehet találni, miközben elindultunk északra. Az első megálló Wangetti, "csak" egy kilátópont volt, ahonnan visszanézhetünk az öbölre, a Dupla-szigetre (Double Island), közben mesélt kicsit az aboriginálokról. Ha valaki Cairnsbe vetődik viszonylag hamar feltűnik majd, hogy az aboriginálok, helyi őslakosok (sötét bőr, jellegzetes vonások), legtöbbször lecsúszott társadalmi állapotban mászkálnak az utcákon néha akár veszélyt is jelentve. Bár a kormány próbálja őket integrálni, munkahelyre való jelentkezéskor kb verhetetlen előnyt jelent ha aboriginál vagy, több évtized/évszázad elnyomását nehéz azért helyre tenni. Buzzy csak arra hívta fel a figyelmünket, hogy mielőtt elítélnénk őket, érdemes belegondolni, hogy min mentek keresztül és hogy lett bánva velük azóta, hogy James Cook kapitány betette a lábát Ausztráliába.

Rex kilátó, Wangetti, Queensland

Következő megállónk már a dzsungel közepe. Daintree Rainforest, vagyis esőerdő, amely a Föld legöregebb esőerdője. Úgy 50 millió évvel veri az Amazonast, pedig ha mondani kéne valami esőerdő-szerűséget, valószínűleg ez előbb jut eszünkbe. Itt kényelmes buszos néhány perc, majd egy kis séta után eljutottunk a Mossman Gorge-hoz, ami egy kristály tiszta vizű (és iszonyatosan hideg)  patakrész. Bele akartam menni úszni, de tényleg! Aztán amikor vádliközépig besétálva sikítoztak a pórusaim a hideg ellen, inkább csak kint maradva gyönyörködtem. Közben Veroni fejest ugrott a jégkockákba. És még én képzeltem keménynek magam.

Mossman Gorge, Daintree Rainforest, Queensland

A vízhez vezető oda-vissza sétán persze alaposan ki lettünk művelve az esőerdő növényeiből, mi az alapvető koncepció (aljnövényzet alig van, mindegyik a fény felé tör iszonyú versenyben és leleményességben), melyiket lehet mondjuk megenni, úgy általában ne nyúljunk semmihez inkább, ha nem akarunk kínok közt fetrengeni akár egy érintéstől néhol. Kedvenc kifejezésemmé vált a sokat emlegetett "if you ever get geographically embarassed", vagyis "ha valaha földrajzilag megszégyenítve érzed magad" - akkor pl ezt a gyömbérfajtát így tudod felismerni és túlélni a napot.

Az emlegetett gyömbér fajta

Érdekes volt számomra, hogy bár igazi esőerdő igazi dzsungelének az igazi közepén voltunk, mivel kiépített útvonalon haladtunk, ezt annyira nem tudtam átérezni. Pedig hát ha nem a betonon, hanem a dzsindzsában kellett volna sétálni 5 méterrel arrébb igencsak elveszve éreztem volna magam.

Attól még, hogy kiépített útvonal, esőerdő marad. (Daintree Rainforest, Queensland)

Miután kellőképpen kiművelődtünk, következett a krokodil túra a Daintree folyó egy szakaszán. A folyót két oldalt szinte mindenhol mangrove fák övezik. Emlékszem az első egyetemi félévemben egy oktató meg egy hallgató valami miatt nagyon összevesztek a magrovékon, most meg nem hittem el, hogy 8 évvel később egy mangrove-erdő kellős közepén találom magam...
A hajókapitány, egyben idegenvezető folyamatosan ontotta a szöveget, óránként visz egy túrát minden nap, így inkább csak darálta a szövegét, de ettől függetlenül érdekes volt (már amikor hallottam/értettem). Na meg amikor valami érdeklődő kérdést fedezett fel sorainkból, akkor felcsillanó szemmel kezdett el magyarázni. Itt is azt éreztem, hogy ezt a tudást nem lehet magamra szedni, megtanulni, hogy idegenvezető lehessek. Ehhez évekig, évtizedekig kell itt élni és eggyé válni kb a környezettel.

Mangrove fák, Daintree folyó

Nem is kellett sokáig várni, míg a fák alatt a parton félig vízbe merülve megpillantottuk az első - csupán csak 3 méteres - nőstény krokodilt. Nosza gyorsan közelebb kormányzott minket, de annyira, hogy alig néhány méterre volt a kroki. Kérdeztem is a figurát, hogy mi a koncepció, nem kéne-e, hogy legalább az egyikünk féljen a másiktól - mert hát nem sok választott el a pár méter levegőn kívül az állattól - de azt mondta nem félnek az emberektől de nem is szívlelnek, meg nem is mi vagyunk az alapvető táplálék, szóval inkább csak mindenki békén hagy mindenkit. Ok.
Annál is inkább, mert pár perccel később bejelentette, hogy mindjárt érkezik a csávója is a kroki-lánynak (a közeli fák mozgásából vette észre). Majd megjött "Scarface" (Sebhelyes Arcú) a helyi vagány csávó a maga kicsit több mint 4 méteres hosszával. Mikor megérkezett persze gyorsan elkezdtünk össze-vissza kanyarogni megint, hogy közelebb kerülhessünk. Hát aznap reggel még nem gondoltam volna, hogy kevesebb mint a testhosszal fogok minden nélkül szembe nézni egy 4 méteres krokodillal, de ez is megtörtént.

Balra a kroki-lány lapul a gyökerek közt, jobbra Scarface a helyi vagány. A kép ne tévesszen meg senkit, ez a helyes úszkáló valami két és félszer olyan hosszú mint amilyen magas egy átlag ember

Későbbi folyószakaszon láttunk még kisebb példányokat is, ezek alig 80 cm-esek voltak, hát szinte haza akarta vinni az ember belerakni a hostel előtti medencébe játszópajtásnak :))
Na aztán az egy óra végén kikötöttünk a túlparton, ahol Buzzy már várt ránk hogy továbbvigyen - miközben izgatottan kászálódtunk felfele a parton visszamászva a kocsiba, azért szólt, hogy jó lenne fürgébben, mert azon a partszakaszon is él egy nagyobb példány, nem biztos, hogy meg akarjuk várni, hogy beköszön-e...

Ő csak ilyen ~80 centis cukorfalat

A folyón (legalábbis a közelben) nincs híd, hanem egy "mozgó állomás" szerűség viszi bizonyos időközönként az autókat és az embereket egyik partról a másikra. Na és innentől a Daintree erdő mélyén térerő sincs, szóval jobb nem elveszni.

Ezzel hajókáztunk. Szemmel láthatólag nem sok fizikai korlát volt köztünk meg a krokik közt.

A krokodil kaland előtt és után is szépen kitárgyaltuk, hogy milyen érdekes is ez a helyzet. Adott például egy afrikai szavanna, ahol tudod, hogy ott él kint az oroszlán, így biztos nem fog az ember egyedül nekiindulni sálálázva a pusztának, ha nem akar cica-kaja lenni. Indiában ugyanez pl a tigrisekkel. De itt? Mindenki tudja, hogy ez a terület (Észak-Queensland) eredetileg a krokodilok élőhelye és mégis: újra kell tanítani az embereket. Ez itt a krokodil élőhelye elsődlegesen, nem a tiéd.
Sajnos van rá példa, hogy ezt még az itt élők sem tudják vagy alkalmazzák. Alig pár éve történt a közelben Thornton beachen egy többszörösen szomorú eset, amikor egy nő, aki épp legyőzte a mellrákot egy barátjával ment le ünnepelni a strandra és nem vette figyelembe a figyelmeztetést.

Figyelmeztető tábla Cairnsben

Mint korábban írtam, ilyen esetben segítséget kérni sem egyszerű, mert sem térerő, sem szárazföldi közvetlen útvonal nem vezet ide. Van ugyan vészhelyzetre kiépített hálózat (000 helyett 112-t tárcsázva elvileg átkapcsol a legközelebbi hálózatra) illetve a parton vészhívó, de ha már megragadott egy krokodil, ott valószínűleg nem sokat lehet tenni.
Látni több helyen figyelmeztető táblákat (medúza-, krokodil-veszély, vagy akárcsak ne üsd el a kengurut tábla). Kérdeztem Buzzy-t van-e olyan, hogy "díszből" rakják ki (pl. Cairnsben is több km-re ellátni a vízbe/parton ahol a táblát láttam, esélytelennek tűnik, hogy ott észrevétlenül meg tudjon közelíteni egy ilyen hatalmas állat), de nem. Soha nem ok nélkül kerülnek ki a figyelmeztetések és igen erősen ajánlott figyelembe venni őket.

Daintree folyó

Ez után indultunk tovább útba ejtve egy kisebb kilátót Kimberley-n. Ilyen zöldet, mint amit ez az esőerdő produkál én még nem láttam előtte - ezt meg is említettem hangosan, mire jött a válasz, hogy akkor leszek szíves nyáron visszajönni amikor esős évszak van (ja, ők nem mm-ben meg cm-ben mérik az esőt, hanem méterben, van, hogy akár 9 egységben), na az olyan zöld, hogy napszemüveg nélkül nem is érdemes ránézni. 

A Föld legidősebb esőerdője. A jobb oldalon belógó "pálmácska" kb 100 éves.

Ebédelni Diwan-ban álltunk meg, ahova előre megrendeltük az ételt így nem kellett sokat várni. Majd miután jóllaktunk következett a wallabi-etetés. Felkarikázott édesburgonyát adtunk nekik azzal az utasítással, hogy törjük apróbb darabokra és ne adjuk könnyen, hagyjuk őket megdolgozni érte. Ezek a wallabik mentett állatok, vagy még zsebibaba-korukban, vagy később kerültek ide valamiért, és amint elég erősek és felnőttek lesznek, részt kell venniük egy "ijesztgetős" folyamaton, ami során elidegenítik az embertől és visszaengedik őket a vadonba. Na de most még itt nem tartottak és nagyon boldog fél órát szereztek nekünk, hogy az evés mellé hagyták magukat simogatni :)

kicsi, cuki, Wallabi :)

A következő állomás Cape Tribulation volt, ahol James Cook kapitány fennakadt a hajójával fél napra 1770-ben, emiatt lett a neve 'A bánat foka". Na meg mert hiába próbáltak itt letelepedni a gyarmatosítók, a sűrű esőerdő ezzel a partszakasszal kiegészítve igencsak problémásnak bizonyult. Itt akadt el megfelelő tiltakozás hatására a Bloomfield track is, ami a Wujal Wujal aboriginal közösségből induló négykerékhez alkalmas útvonal (lenne) délre. Ez a homokos partszakasz a konkrét találkozása az esőerdőnek és a korallzátonynak. Azért itt is meg volt hagyva nekünk, hogy bár a vízmélység (sekélység) miatt nem valószínű a veszély, mindenesetre 5 méternél közelebb ne menjünk a vízhez.

Cape Tribulation

Még idefele út közben lopott Buzzy egy szál cukornádat az egyik ültetvény mellett, így amíg mi itt sétálgattunk a parton, ezt bicskával kiporciózta, mi meg boldogan elrágcsáltuk. Mondta, hogy rendes körülmények között itt friss kókuszdiót szokott felszolgálni (a parton lévő pálmafákról szedve) de néhány hete az összes érettet leszüretelték, így ez most sajnos kimarad.

Így néz ki a cukornád jóval azelőtt, hogy a kávédba kerül. Finom az első három harapásig, aztán beüt a cukorsokk. 

Mire elindultunk hazafelé, már végleg mindenki ki volt purcanva, így csak egyetlen megállót tettünk Port Douglasben néhány fénykép erejéig. A kilátón, ami tulajdonképpen egy luxus-magánház tetején van. Hiába van tehát több millió dollárod és a legszebb kilátás a környéken, ha az összes turista a te tetődön ugrálva szelfizik :D

Port Douglas